Orlai Petrich Soma

Orlai Petrich Soma
Orlay Petrich Soma arcképe 1878-ban
Született	1822. október 22. Mezőberény
Elhunyt	1880. június 5. (57 évesen) Budapest[5]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert

 

Marastoni József: Orlai Petrich Soma arcképe (litográfia, 1861)

Orlai Petrich Soma, olykor Orlay Petrics Soma (Mezőberény, 1822. október 22. – Budapest, 1880. június 5.) festőművész, a történeti festészet jeles alakja.

Élete

Felvidéki eredetű evangélikus családban született, anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később Rómában és Párizsban. Egy ideig Debrecenben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után 1855-ben Pestre költözött. 1851-től használta az Orlai nevet, de csak 1853-ban vehette fel hivatalosan. 1854-ben feleségül vette Névery Annát (Ninát). 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában, mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór. 

Nevezetesebb művei

Bár szellemi erejét a megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották, szorgalmasabb festőnk alig volt nála; 1851-től, mikor Szent István ébredése c. kompozícióját a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott.

• II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851)
• Búcsú a csata előtt (1853)
• Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket (1854) oltárkép a mezőberényi evangélikus templomban
• Szerelmi dalnok (1855)
• Milton az Elveszett paradicsomot tollba mondja (e műve Munkácsyt később világhírű Miltonjának megfestésére buzdította)
• Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozása (1859)
• Záh Felicián (1860)
• Vak Béla (1864)
• Attila és Vigil (1864)
• Attila halála (1867)
• Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1864)
• Coriolanus (utolsó nagyobb műve)